Meghoztam a következő részt, ami az utolsó előre megírt, így nem lesz további napi két rész. Heti egy lesz, ami valószínűleg csütörtökönként fog jönni, de még nem végleges.
Jó olvasást hozzá és várom a véleményeteket a résszel kapcsolatban.
Ne felejtsetek el pipálni és feliratkozni, ha tetszik!
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nicole
- Befejeztük, mehettek. - adta ki az utolsó utasítás David, majd magunkra hagyott, amiért átkoztam őt. A legrosszabb dolog, amit tehetett most az az volt, hogy kettesben hagyott minket. Hiába történt meg ez az iménti kis jelenet, nem lettem tőle boldogabb, sőt csak még inkább haragudtam. Hogy kire? Fogalmam sincs. Egyrészt haragudtam rá, mert rettentő módon élvezte a helyzetet és magamra is, amiért nem tudtam letagadni, hogy engem sem hagyott hidegen.
- Nicole. - szólt utánam, amikor elindultam az öltözők felé, nem igazán foglalkoztam vele, csak kimentem a stúdióból és imádkoztam, hogy ne jöjjön utánam.
- Miért nem tudsz megvárni? - hallottam a hangját mögülem, hát az imáim süket fülekre találtak minden bizonnyal.
- Nem érek rá.- vetettem oda fél vállról és hátra sem néztem, míg elértem az öltözőkhöz.
- Nic, ne játszd már a gyereket.. kérlek. - tette hozzá, amikor észrevette, hogy a mondata nyersebb volt a kelleténél.
- Nem játszok semmit, értsd meg, hogy nem vagyok egy játékszer. - kiáltottam fel és a magasba dobtam a kezeimet.
- Tisztában vagyok vele. - csukta be maga mögött az ajtót, nem törődve azzal, hogy egyedül akarok lenni. Semmi baj Harry, tényleg.
- Ne haragudj, de szeretnék egyedül lenni.- fordultam vele szembe, ami lehet nem volt túl jó ötlet. A szemei lángoltak.
- Most komolyan, ezt fogod csinálni?
- Mégis mire gondolsz? - kérdeztem vissza, ennyire nem lehet hülye.. nem akarok a közelében lenni.. most nem.
- Ez mire jó neked? - kérdése kissé meglepett.
- Harry meddig akarod ezt folytatni, egyértelmű, hogy mind kettőnknek van valakije.. fejezzük ezt be most. - válaszoltam őszintén, magamat is meglepve, hogy nem fuldokoltam közben.
- Nekem nincsen senkim, neked meg van egy kapcsolatod, amiben boldogtalan vagy. - a szavai reménykedőek voltak.
- Mi az, hogy nincsen senkid? Miranda? - felháborodva kérdeztem vissza. Ne nézz hülyének..mindent tudok.
- Befejeztem vele. - válasza egyértelműen őszinte volt.
- Mi?
- Elküldtem.. én is tisztában vagyok vele, hogy hülyeség volt, amibe belekezdtem, de még mekkora hülyeség. Elhiszed, ha azt mondom, hogy én vagyok a leghülyébb ember a földön? - kérdőn tekintett rám.
- Harry nem vagy hülye.. csak az érzéseid vezettek. - magam is meglepődtem a nyugodt hangvételemen.
- Milyen érzelmek Nicole? Nem érzek iránta semmit.. csak használtam őt. - nézett le a padlóra és a lábát figyelte.
- Micsoda?
- Csak szexre kellett, érted? - nézett rám.
- Most mit vársz tőlem, hogy mondjam azt, hogy rossz ember vagy? Nem vagy az.. nézz rám, én gyakorlatilag megcsalom a barátomat.. veled. - szaladt ki a számon. Oké, legközelebb gondolkodj.
- Oké, akkor egyikünk sem a legjobb ebben a szarságban, de engem ez nem érdekel..érted? - nem nagyon értem, hogy most mire is akar kilyukadni.
- Most ezt miért mondod nekem? - össze vagyok zavarodva.
- Miattad van minden érted? Miattad engedtem vissza Mirandát.. most is csak itt állsz előttem, miközben gyakorlatilag nem csinálsz semmit, de mégis felizgatsz, csak a puszta jelenléted, a gondolatod elég. Minden egyes alkalommal, amikor Mirandával voltam, az miattad volt. Tiszteletben tartom, hogy van valakid, de én is csak egy férfi vagyok..kellett valaki, hogy lehűtsem magam. - csak álltam és meg sem tudtam szólalni.
- Oké, ha jól értem, akkor én voltam az oka, hogy lefeküdtél a volt menyasszonyoddal? - ez abszurd.
- Hát, ha nem is közvetetten, de igen.
- Erre most mit mondjak? Hízelgő vagy mi? - kissé szarkasztikus vagyok, úgy érzem.
- Azt hittem dühös leszel. - nézett a szemembe csodálkozva.
- Hát kicsit az is vagyok, de nem mondhatom meg neked, hogy mit csinálj. Ha ehhez van kedved tedd meg. - döbbenten nézett a szemembe.
- Oké, mit csináltál Nicole-al? - mosolygott rám.
- Bolond. - bokszoltam a vállába, mire kissé megfeszült.
- Ezt inkább hagyd. - szavai komolysága megdöbbentettek.
- Mit?
- Hogy hozzám érsz. - válaszolta őszintén.
- Nem értelek.
- Bassza meg Nicole, kívánlak.. érted? Letépném rólad azt a fehérneműt.. alig tudom megállni, hogy ne lépjek oda és ne ragadjam meg a csípődet. - elhalkulva fejezte be a mondatát.
- Szerintem jobb, ha kimész. - mutattam az ajtóra.
- Te nem érzed ezt? - lépett közelebb hozzám és csakugyan a csípőmre helyezte nagy tenyereit.
- Harry. - forgattam meg a szemeimet.
- Nem basszus, nincs Harry.. elegem volt érted. Akarlak.. most. - a következő már, csak az volt, hogy az ajkait az enyémre tapasztotta. Nem volt gyengéd, sokkal inkább követelőző és kiéhezett, de nem okozott fájdalmat. Tisztában volt magával és a képességeivel. Elvette amit akart. A próbafülke felé hátrálva még nagyjából emlékeztem, de amikor beértünk és a köntös lehullott a földre, minden ködös lett. A vágy elvette az eszemet. Hirtelen a múltkori álmom ugrott be, úgy éreztem, ha ezt most nem válthatom valóra megőrülök. Amikor azt hittem már nem lesz megállás. El vállt tőlem és zihálva vette a levegőt.
- Csak miattad hagyom abba, de ne feledd ne nagyon legyünk kettesben.. a végtelenségig nem tudom leállítani magamat. - szaggatott szavai alig értek el hozzám, az agyam még igencsak ködös volt.
- És mi van, ha én nem akarom, hogy abba hagyd? - hivatalosan is megőrültem.
- Ilyet ne is mondj, mert megőrülök. - nézett rám vágytól izzó tekintettel.
- Ez az igazság. - alig merek a szemébe nézni, amikor elhagyják a szavak a számat.
- Mennem kell. - az ajtót kivágva hagy magamra.
Haza fele elég nagy szerencsének gondolom, hogy Harry nem várt rám. Ki tudja, hogy a mai nap után mi történt volna még kettőnk között, ha egy szűk autóban vagyunk összezárva, csak ketten. Bele se merek gondolni. Csak egy gond van, hogy vizuális típus vagyok. Pontosan tudom, hogy mi történt volna, akkor. Érdekesek a dolgok, amikor tisztában vagy vele mi a helyes és mi nem, de mégsem a jó utat választod. Nekem sosem sikerült az egyszerű vagy az egyértelmű utat választanom. Mindig a legnehezebb vagy leghosszabb utat jártam, ami lehet hátrány és előny is. Ez esettben egyértelmű a hátrányom. Mindig csodálkoztam, hogy miként lehet két embert egyszerre szeretni, de nagyon úgy tűnik nekem, hogy ezt is sikerült kiviteleznem. Szeretem Liamet, tényleg, de Harryt is lassacskán megszerettem. Most már, csak az a kérdés, hogy kihez húz jobban a szívem. A legnagyobb bökkenő az, hogy még Ő maga, a szívem sincs ennek tudatában.. akkor én mégis mihez kezdjek?
- Clary, basszus figyelsz te rám? - kiabál rám Tia.
- Ha, igen, persze, hogyne. - fogalmam sincs, hogy mi a tökömet mondott.
- Akkor mit mondtam? - számítottam erre a kérdésre.
- Nem tudom. - ismertem be, mire Tia ismételt szem forgatásának lehettem szem tanúja.
- Merre jársz? - remek kérdés.
- Tudod eléggé nehéz, úgy dolgozni valakivel, hogy közben baromira vonzódsz hozzá. - gondolkodok el, inkább magamban, de mégis kimondom a szavakat.
- Ha jól értem Harryről beszélsz.
- Kiről beszélnék? - kissé fennhangon kérdezem meg.
- Igaz is, mindig róla megy a dráma. - állapítja meg, mire felszalad a szemöldököm. Nem is beszélek róla.. annyit.
- Milyen dráma? - csattanok fel. Ja, hogy ez a dráma...
- Semmilyen, na most mi van? - kissé arrogáns vagy Tia drágám.. nem gondolod?
- Megőrjít.. komolyan mondom, ha ezt tovább folytatja megfogok hibbanni. Nem tudok a közelében lenni..
- Te szerelmes vagy. - jelenti ki nemes egyszerűséggel.
- Nem vagyok szerelmes. - ellenkezem vele, de tisztában vagyok a szavaim igazságtartalmával, ami egyenlő a nullával.
- Ugye tudod, hogy hazudsz?
- Persze, hogy tudom, Tia. - nézek fel rá és könyörgök neki, hogy ne folytassuk ezt most.. vagy úgy egyáltalán soha többet.
- Oké, inkább beszéljünk az Olasz útról. - veti fel a témát.
- Nem kanyarodtunk túl messzire. - tényleg nem.
- Jó, nem tudok mit csinálni, ha te a főnöködbe szerettél bele.. - szarkazmusért neki sem kell a szomszédba mennie.
- Kuss már. - könyökölöm oldalba, majd mind kettőnkből kitör a nevetés.
- Sziasztok.- jön egy ismeretlen férfi hang a hátam mögül.
- Szia. - áll fel Tia, majd oda sétál az idegenhez és egy csókot nyom az ajkaira. Szóval, csak nekem idegen.
- Szia, te biztosan Nicole vagy. - mosolyog rám az idegen.
- Szia, igen. - nyújtottam felé a kezemet.
- Márió vagyok. - rázott velem kezet.
Egy valamiben igaza volt Tiának, Márió tényleg nagyon jóképű férfi volt. Látszott rajta, hogy oda van a barátnőmért és ez egyértelműen fordítva is igaz volt. Tia szeme, csak úgy csillogott, amikor a férfira nézett. Folyton széles mosoly terült el az arcán és a hangja is sokkal vékonyabb és szelídebb volt, amikor hozzá beszélt. Jó volt boldognak látni őt. Szeretném, ha egyszer én is, így néznék egy férfira. Egy ismerős hang szakította félbe az álmodozásomat.
- Márió mehetünk? - nézek Harryre, miközben érzem, hogy az a széles mosoly, csak megjelenik az arcomon.
Nézem, ahogy Marió bólint, majd sarkon fordul és a két férfi távolodó alakjáról egyértelműen nem tudom elfordítani a tekintetem. Minden egyes lépésénél kirajzolódnak izmai, amik rabul ejtik a gondolataimat és kizárásképpen önmagamat.
- Én megmondtam. - hallottam Tia hangját, mire könyörögve ugyan, de rávezettem a tekintetem.
- Ó, csak fogd be, rendben. - vágtam hozzá a kanapén lévő díszpárnák egyikét.
- Soha.
Köszönöm szépen. :) Sietek a következővel. :) ♥
VálaszTörlés