Újabb fejezettel jelentkezem! Remélem örültök neki. :)
Jó olvasást!
Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
- Hahó, Harry. - integet az orrom előtt Marió, csak hogy magára tudja vonni végre a figyelmemet.
- Mi az? - kérdezek vissza, valahogy a mai koncentrációm nincs a helyén.
- Ki vele, ki a csaj. - lök egyet rajtam a vállával.
- Senki. - hazudok.
- Na ezt fejezd be, nem tudsz nekem hazudni, túl jól ismerlek én már ahhoz. - mosolyog rám.
- Most addig nem állsz le, amíg nem mondok valamit?
- Ismersz.
- Sajnálom is magam. - cukkolom.
- Anyád jól van?
- Aha, kössz, hogy kérdek. - könyökölöm oldalba.
- Harry gyerünk, mond már el.
- Baszki, Nicole az érted. - fogom meg a fejem, amikor elhagyják a szavak a számat.
- Mi? A modell? - kérdez vissza.
- Szerinted ki?
- Hát nagyon nagy szarban vagy Hazz. - teszi a vállamra a kezét.
- Nekem mondod, megőrjít érted? Ha a közelében vagyok azt sem tudom, hogy mit csinálok és kezd kihatni arra az időre is, amikor nem vagyok vele. Minden gondolatomat Ő tölti ki és ez egész napos elfoglaltsággá vált mostanra. Mi a faszt csináljak? - lehet, hogy ezt magamnak is most mondtam ki először?
- Oké, egy biztos, hogy te szerelmes vagy, a másikat nem értem. Mi akadálya, hogy vele legyél? - kérdez vissza értetlenül.
- Először is, nem vagyok szerelmes és van pasija.
- Na akkor nem lennék a helyedben.
- Kösz, sokat segítettél.
- Bármikor.
Márió lelkére kötöttem, hogy senkinek nem beszélhet a kettőnk között elhangzott beszélgetésről, semmiről az ég világon és még az is jó, ha Ő maga is elfelejti. Ha ez valaha kitudódik, mind a kettőnk állása kérdésessé válna. Nem tehetem kockára egyikünk állását sem. Miután sikeresen lebeszéltem a dolgokat Márióval a közös cégünkkel kapcsolatban, haza vettem az irányt és semmi másra nem vágytam, csak egy forró zuhanyra és az ágyamra.
- Mi a faszt keresel itt? - csattanok fel, ahogy felismerem a szőke haj zuhatagot.
- Meddig leszel velem ilyen bunkó? - kéjeleg nekem.
- Ameddig fel nem fogod, hogy kopj le. - lököm félre az ajtóból, majd kinyitom azt.
- Nem mehetek be?
- Eltaláltad, jó éjt Miranda. - néztem rá megvetéssel, majd konkrétan rábasztam a bejárati ajtót.
Nem hiszem el ezt a nőt. Kész elmebaj komolyan. Miért nem érti meg azt az egyszerű szót, hogy nem? Olyan nehéz ezt felfogni? Mi a faszt csináljak még, hogy végre vegye a lapot és próbálja más életét teljesen tönkre tenni az enyém helyett? Nem elég nekem Nicole és a vele kapcsolatos zűrzavar a fejemben, de még Miranda sorozatos felbukkanásával is törődnöm kell. Bele fogok ebbe őrülni, ha eddig még nem tettem volna. Olyan ideges voltam, hogy még a zuhany sem nyugtatott le és sikeresen egész éjszaka fent voltam és csak ébren hánykolódtam, míg hajnal három körül elaludtam.
Reggel már a Modában vagyok és majd elalszok, de a munka nem áll meg. David utasításait követve keresem Nicolet, akit egyszerűen elnyelt a föld. Sehol sem találom. Ahogy a szokásos öltöző előtt haladok el, hallom meg ismerős hangszínét kiszűrődni a helységből. Egyből benyitok, mire felém fordul.
- Figyelj Nic. – kezdem, de felemeli az ujját az ajkához, hogy ezzel csendre intsen.
- Senki, csak Harry. – szól bele ismételten a telefonba, érdeklődve figyelem a társalgását, kíváncsi vagyok, kivel beszélhet.
- Hagyd már ezt abba, semmi különös nincsen..miért ne szólíthatna így..ez a nevem Liam..jó ezt sürgősen fejezd be. Nem veszed észre, milyen nevetséges vagy? Most leteszem. – mondta, majd egyszerűen Liamre nyomta a készüléket.
- Minden rendben? – kérdeztem meg, amikor a tükör elé sétált és megtörölte az arcát. Tisztán látom, hogy sírt, de próbálja eltakarni előlem, sikertelenül.
- Persze, minden a legnagyobb rendben. – néz rám a tükörben.
- Akkor miért sírsz? – kérdezek vissza, mire az arca eltorzul, de az okát egyáltalán nem értem.
- Mi közöd van hozzá, miért nem tudsz végre békén hagyni engem? – csattan fel miközben felém fordul.
- Mi a fasz bajod van?
- Nekem? Komolyan ezt kérdezed Harry? – emeli még magasabbra a hangját, kissé már hisztérikusan hangzik.
- Nem baszki, csak vicceltem. – gúnyolódom vele.
- Ja persze, megint vicceld el, ahogy mindig is. – förmed rám, majd arrébb lök, hogy el tudjon menni mellettem.
- Elegem volt belőled. – csattanok fel és megragadom a csuklóját.
- Harry.
- Ne nézz, így rám. Most meg fogsz hallgatni végre. – leülök az egyik székre és magam mellé húzom.
- Hagyjál már.
- Nem, többé nem futsz el előlem, értetted? – nézek a szemébe.
- Igen. – válaszolja halkan.
- Először is, nem érdemeltem ki, hogy ilyen hangot üss meg velem, úgy gondolom. Másodszor pedig, kurvára rosszul esik, hogy így viselkedsz velem. Kurvára tisztában vagy azzal, hogy miként érzek irántad, erre tirpák módjára vagy csak velem képes beszélni? Én, csak kedves voltam, mivel egyértelmű, hogy a drágalátos Liamed egy faszkalap és mindenen fennakad, amit teszel. Ha jól vettem ki a szavaidon, akkor a Nic megszólítás ütött be neki. Ez nem normális Nicole. – hadartam el egy szuszra.
- Oké, csinálj úgy, mintha ez az egész, csak neked lenne nehéz. És igen a becenév használaton akadt ki, de tudod, hogy miért? Mert sejti érted, mert kurvára kezd rájönni, hogy te meg én, hogy van közöttünk valami. – temeti az arcát a kezébe.
- Honnan a picsából tudná?
- Honnan tudjam, Harry.
- Biztos, csak gyanakszik, ne vedd komolyan. Tián kívül senki nem tudja nem? – kérdezek rá.
- Mi? – kérdez vissza.
- Mi van, azt hitted nem tudom, hogy kibeszéltek? – villantok felé egy mosolyt.
- Kapd be, Harry. – horkan fel.
- Azt maximum te tudod kivitelezni.
- Oké, tényleg menny a picsába. – pattan fel, majd kiviharzik az öltözőből.
- Nic, nem úgy gondoltam.
Hiába kiabáltam utána, nem érdekelte. Jobbnak láttam, ha nem megyek utána most, majd később amikor már lenyugodott talán képes lesz velem ezt megbeszélni és hagyni is fogja. Tudom, hogy az utolsó szavaimat komolyan vette, akkor is ha tudta, hogy én csak viccnek szántam, de azt belátom, hogy nagyon szarul vette ki magát a helyzet. De, hát nem tudok mit csinálni. A közelében egyszerűen nincs az agyam beszélő viszonyban a számmal, amikor kimondok dolgokat.
Este száguldozva közlekedtem a kocsimmal, ugyanis késésben voltam a vacsoráról, amit az itteni Moda szervezett az búcsúnk alkalmából. Az sem segített, hogy még sosem voltam abban az étteremben, ahol ezt megrendezték és még el is sikerült tévednem. Ilyen sem volt még velem, általában tudom mi hol van, de mióta gyakorlatilag Olaszországban élek az év nagy részében, így Los Angeles kezd nekem ismeretlenné válni, megváltozni. Leparkolok az étterem előtt és futó lépésben érek be az étterembe, ahol már elég sokan vannak, de mégsem késtem el, mert elég sokan hiányoztak a meghívottak közül. Nicolet sem láttam még sehol sem. Aztán épp, hogy oldalra fordítom a fejemet megpillantom Őt egy gyönyörű kék mini ruhában, ami alig ér a combja közepéig. Őrjítően szexi. Aztán a lufim kipukkad, ahogy besétál mellette Tia és Liam. Ki más? Nicole kezét szorongatja és el nem akarja engedni. A tervem elbukni látszik, hogy megbeszélem vele a délelőtt történteket. Ökölbe szorul a kezem, ahogy bájologva oda hajol hozzá. Nekem kéne most ott lennem vele és nem neki. Meg sem érdemli őt. Mire észre veszem magam, mér Nicole-al állok szemben.
- Sziasztok. - köszönök és előveszem a legjobb ábrázatomat.
- Szia Harry. - ugrik a nyakamba Tia, ami meglep, de egyben tudom, hogy vette a lapot, átlát rajtam.
- Szia. - köszön félénken Nic.
- Hello. - meg sem lep Liam közömbössége az irányomba.
- Örülök, hogy itt vagytok, később találkozunk még. Tia kérsz egy italt? - tárom szét a karom, hogy belém karolhasson.
- Persze. - mosolyog, majd elsétálunk a bár felé.
- Mit kérsz? - nézek rá.
- Az igazat Harry. - lepődök meg szavain.
- Mi?
- Mi volt ez?
- Csak köszöntem. - válaszoltam.
- Te tényleg ekkor hülye vagy? Nicole megöl, ha elszólod magad, ugye tudod? - förmed rám.
- Tisztában vagyok vele, de csak nézz rá. - bökök feléjük a poharammal. - Nem tetszik, ahogy rá néz, mintha birtokolná vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak.
- Tudom mire gondolsz és elhiheted, ha azt mondom szívesebben látnám veled, mint Liammel. - kortyol be a pezsgőjébe.
- Micsoda?
- Tisztában vagyok vele, hogy érez irántad valamit. Ezt a vak is látja, de túl makacs és ragaszkodik egy elképzelt szerelemhez, ami talán sosem létezett. Csak egyet mondhatok, dobd be magad Styles és hódítsd meg Őt. - őszinte szavai jól estek az egómnak.
- Mióta megláttam azon vagyok, de nem működik Tia. - ülök le a bárszékre.
- De hogy nem, csak nem látsz át az apró jelzésein. Nyisd ki végre a szemed és használd is, ne csak láss, nézz. - fordítom a tekintetem Nicolera.
- Boldognak látszik. - túrok bele a hajamba.
- De nem az Harry. Csak akkor van benne élet, ha veled van, vagy ha rólad beszél.
- Tia miért kínozol ezekkel? - kérdezek rá.
- Hogy felfogd, hogy szeret téged.
- Szeret?
- Oké ti ketten tényleg össze illetek, mind a ketten hülyék vagyok. Mondtam, csak nézz a dolgok mögé. - teszi a vállamra a kezét, majd vissza sétál Nicolehoz.
Az este hátralévő részében sorozatos beszélgetésekbe bonyolódtam különböző emberekkel, de nem fogtam fel, hogy miről szólt az egész vagy, hogy én miről beszéltem egész idő alatt. A tekintetem folytonosan Nicoleon volt és nem tudtam nem Őt figyelni. Egész vacsora alatt az Ő beszélgetésére, a hangjára koncentráltam. Liammel egyáltalán nem foglalkoztam. Az sem érdekelt, ha észre vette mind ezt. Pont leszartam őt, mint mindig. Eldöntöttem, hogy kell nekem Nic és meg is szerzem. A vacsora után a mosdóba mentem. Ahogy végeztem Liam jött velem szembe.
- Tartsd a szemedet a te térfeleden. - szól be, amikor elmegy mellettem.
- Mi a fasz van? - kérdezek vissza fennhangon.
- Hallottad. Azt hiszed nem látom, hogy egész este alatt az én csajomat bámulod? - az ingemhez nyúl és megmarkolja azt.
- Szerintem jobb, ha elengedsz vagy beverem a képed te fasz. - csattanok fel, elborult az agyam.
- Akinek itt verekedésre lenne oka az én vagyok. - szűri a fogai között.
- Mikor beszéltünk itt verekedésről? Én verésre gondoltam. - mosolygok rá.
- Te újgazdag buzi. - lök rajtam egyet.
- Fáj, hogy a csajod, inkább engem választ? - mondom ki a szavakat mielőtt gondolkoznék.
- Tudtam, hogy van köztetek valami. - esett nekem és az arcomra mért ököllel egy ütést.
- Igen és élvezi minden pillanatát. - lököm el magam a faltól és bezúzok egy akkorát neki, hogy a földre rogy.
- Mi a faszt csináltok? - hallom meg Nicole hangját.
- Semmit. - fordulok felé.
- Mi történt veled? - lép hozzám közelebb és a kezébe veszi az arcomat.
- Ő. - mutatok a földön térdelő Liamre.
- Liam miért csináltad ezt? - fordult az említett felé.
- Kiderül a kis titkotok Nicole. - áll fel és Nicole felé veti magát.
- Engedj el. - sikít fel, amikor a kezét a háta mögé csavarja.
- Most azonnal hagyd békén vagy eltöröm a kezedet. - akadok ki teljesen és lerángatom Nicről.
- Nicole, ha elmersz menni ezzel, vége, értetted? - fordul Nicole felé, aki a mellkasomba temeti arcát, miközben zokog.
- Nem Liam, te nem érted. Végeztünk, soha többé nem akarlak látni. - sírja, majd megragadja a kezem és a kijárat felé húz.
- Harry? - néz fel rám.
- Mond baby.
- Vigyél el innen. - bújik hozzám.
- Hova akarsz menni? - simítok végig könnyes arcán.
- Hozzád.
Köszönöm szépen. :) Lassan, de biztosan haladnak afelé. :D Sietek a következővel. :)
VálaszTörlés