32. fejezet - Első benyomás!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!
Ha tetszik pipáljatok és iratkozzatok fel, minden visszajelzés jól jön. Köszönöm. :)

Eshter xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Majd meg vesztem érte, itt fekszik mellettem órák óta és semmit sem tettem, nem léptem az irányába, mert tudtam most erre van szüksége. Bár a saját határaimat feszegetem egy ideje és nem tudom meddig tudom még húzni, hogy nem érintem meg, hogy nem húzom a karjaimba meztelen testét. Mennyi ideig lesz elég csupán a csókja? Nem sokáig.

A szemem csukva volt, de még sosem voltam ennyire éber. Képtelen voltam aludni, nem ment. Csak a testére tudtam koncentrálni, ami a mellkasomon pihent és több helyen is találkozott az enyémmel. Nem volt vele tisztában, de az idegeimmel játszott, ha egy kicsit is megmoccant a fogaimat szorítottam össze, annyira kívántam. Körülöttünk mindent csomagok borítottak, az egész padlót eltüntetve. Alig két nap és elhagyjuk Los Angelest, hogy Milánóban legyünk egy egész éven át. Tudtam, hogy csak ott lehet az enyém, de ennél tökéletesebb nem is lehetne. Nem mondtam el neki, hogy nem kell szállodában lakniuk Tiával, hanem mind a ketten nálam lehetnek egész idő alatt. Biztos ellene lesz, de leszarom.

- Harry? - kezdett mocorogni.

- Hm? - válaszul, csak a morgás jöhetett szóba.

- Min gondolkozol? - kérdése meglepett, nem gondoltam, hogy tudja, ébren vagyok.

- Semmin. - hazudtam, de éreztem vizslató tekintetét.

- Nézz rám. - szinte követelte, mire azonnal kinyílt a szemem.

- Tudom, hogy van valami bajod.

- Semmi, tényleg, csak az utazáson jár az agyam. - ez némiképp nem is volt hazugság.

- Alig várom. - mosolyodott el, amitől akaratlanul is előre hajoltam.

- Én nem kevésbé. - viszonoztam ragyogó mosolyát.

- Harry?

- Hm? - ismételtük meg a beszélgetésünk legelejét.

- Csókolj meg.

Nem kellett többször mondania, egyszerűen előre hajoltam és hozzá nyomtam az ajkaim az övéhez. Az őrületem most már teljesen borítékolható volt. Az ajkai melege elvette az eszem és mire feleszméltem, magam alá fordítottam őt. Nem ellenkezett, semmit sem tett, csak hagyta, hogy birtokba vegyem a testét. Levezettem a nyakán az ajkaimat és nyálas csíkot húztam magam után az érzékeny bőrén. Imádtam a nyaka finom ívét és a kulcscsontját, ami az átlagnál kissé kijjebb állt, de ez az alkatának volt betudható, nem annak, hogy túl sovány lenne. Tökéletes volt, nekem teljesen tökéletes. Az akarat erőm most is közbe szólt, ahogy zihálni kezdett alattam, eszembe jutott, hogy nem tehetem meg ezt vele, még túl sebezhető. Nem akarom, hogy később megbánja vagy, hogy reggelre haragudjon rám vagy magára.

- Mi az? - nézett csodálkozva rám, amikor mellé feküdtem a matracra.

- Semmi, csak nem akarom elsietni. - szaggatottan vettem a levegőt.

- Harry?

- Hm?

- Köszönöm. - jelent meg felettem, míg a mellkasomon támaszkodott.

- Mit?

- Csak, hogy vagy. - mosolyodott el, majd egy gyengéd csókot adott.

- Fejezd be, vagy nem leszek képes leállni. - fordítom megint alám, mire felkacag.

- Feladtam. - mosolyog rám.

- Azért.

Reggel épp a másik oldalamra fordulok, amikor megérzem, hogy Nic nem fekszik mellettem. Valamiért bepánikolok, hogy elment, mikor rájövök, hogy én vagyok nála és nem fordítva. Lassan nyitom ki a szemem és nézek körbe, a szoba teljesen csendes és sötét a behúzott függönynek köszönhetően. Lerúgom magamról a takarót és úgy ahogy vagyok, egy szál bokszerben sétálok ki a nappaliba. Az orromat azonnal megcsapja a frissen lefőtt kávé illata, ahogy kilépek a hálószoba ajtaján. Nic a konyha közepén áll és próbál valamit levenni a fenti szekrényből, de nem nagyon jön össze neki.

- Segítek. - lépek mögé és könnyű szerrel leveszem a bögréket, amiért szenvedett.

- Basszus, de megijesztettél. - fordul meg, amikor letettem a bögréket a pultra.

- Bocsi, ez tetszik. - mutatok rá.

- Mi? - tekint magára értetlenül.

- Jól áll neked az ingem. - mosolygok rá.

- Köszi. - lép felém és kicsit megemelkedve egy gyors csókot nyom az ajkaimra. - Kérsz kávét?

- Természetesen.

Néztem, ahogy a kávéfőzőhöz sétál és tölt a két levett bögrébe a barna folyadékból, majd a cukrot és a tejet a pultra teszi.

- Tessék. - nyújtja át  az egyik bögrét.

- Köszönöm. - ízesítem meg a kávémat.

- Ezt meg tudnám szokni. - szól közbe kis idő elteltével.

- Még is mit?

- Hogy így járkálsz a lakásomban. - mutat a testemre, ami majdnem teljesen meztelen.

- Én is. - kacsintok rá.

- Egyébként oda vagyok a tetoválásaidért. - lép közelebb és a madarakon végig húzza a kezét.

- Nem gondoltam, hogy olyan vagy, akinek tetszik az ilyesmi. - gondolkodtam el hangosan.

- Nem túlzottan, de rajtad más. - félénken emeli fel a tekintetét.

- Miben más?

- Nem tudom, talán, hogy rajtad van, te teszed mássá. - pirul el, amitől annyira édes, hogy legszívesebben megzabálnám.

- Sosem gondoltál rá?

- Mire?

- Hogy neked is legyen? - kérdeztem meg kíváncsian.

- Nem, soha. Tetszik, de eddig nem gondoltam, hogy akarok. - válaszolta, de láttam rajta, hogy kezdi meggondolni magát.

- Ha esetleg meggondolod szólj, mert ismerem a világ legjobb tetoválóját.

- Had találjam ki, Olaszországban van, ugye?

- Pontosan.

Sajnos a nap további részében egyedül kellett hagynom Nicolet, ami mondanom sem kell baromi nehéz feladatnak bizonyult. Egész nap, csak rá gondoltam. A munkára meg szinte egyáltalán nem tudtam koncentrálni. Mindig azon kaptam magam, hogy a telefonomban lévő képeit nézegetem és fantázia képeket képzelek be magamnak róla és rólam, amint kényeztetem a testét szex közben. Komolyan saját magamat kergetem ezzel az őrületbe, de nem tudom mit csinálni, egyszerűen kívánom, de a vágyam mértéke már ütni az egészségtelen határértéket egy jó ideje. Az olasz út utolsó simításai maradtak már és holnap reggel már indulunk is. Mivel én még el sem kezdtem a pakolást, ezért ma nem alszom ismét Nicole-nál, mert akkor sosem lennék készen. A nap végén fáradtan esek haza és átkozom magam, amiért mostanra hagytam a pakolást, mert semmi kedvem hozzá. Éjfél is elmúlt már, amikor végre mindent bepakoltam, ami kellhet, bár nem vittem túlzásba, mert bármit megvehetek kint, amit esetleg elfelejtettem vagy feleslegesnek gondolok elvinni. 

***

Már a repülőtér felé haladok és alig várom, hogy végre újra olaszban lehessek, ami számomra az igazi otthon jelenti. Szeretem Los Angelest is, hisz itt nőttem fel, de a szívemhez sokkal közelebb áll az olasz környezet és temperamentum. Kis idő múlva végre megérkezem a repülőtérre és kifizetem a taxisnak a fuvardíjat. A szokásos terminálhoz sétálok, ahol megpillantom Nicole-t és Tiát, ahogy egymás mellett ülnek és nevetve beszélgetnek. A látvány akaratlanul is felidézte bennem az első találkozásunkat.

Alig egy órája érkeztem vissza Los Angelesből egy teljes év kihagyás után és semmi másra nem vágytam, csak egy italra és némi szórakozásra. Miután kipakoltam a régi lakásomban, első dolgom volt elmenni a törzs helyemre, a bárba, ahova mindig járni szoktam. Az öltözékemmel nem foglalkoztam, úgy ahogy voltam öltönyben, indultam meg. Az oda vezető út nem volt hosszú, így rövid idő elteltével, már a megszokott asztalnál, a jól ismert helyen ültem, ahol mindenki tudta ki vagyok. A pultos lány mosolyogva köszöntött és érdeklődve beszélgetett velem, kifejezetten érdekesnek tartotta, hogy ennyi ideig nem voltam itt. Meg is jegyezte, hogy hiányoztam innen esténként és örül, hogy viszont láthat. Nem lepett meg a dolog, hisz egyszer kavartam vele, de a csóknál több nem történt. Már rég leszoktam a felelőtlen egy éjszakás kalandokról. Eltartott egy darabig, míg össze szedtem magam, de ha nem is teljesen, de a réginek érzem magam. A sokadik whiskey után már eléggé részegen, megakadt a szemem egy lányon, aki csodás volt. Gyönyörű arc, olyan test, hogy megveszel, ha csak rágondolsz és olyan szintű kisugárzás, amitől csak egy valami járt a fejemben, hogy meg kell ismernem. Rögtön szóltam a pultos csajnak, hogy küldjön neki és a barátnőjének italt, így is tett, majd rövid időn belül már feléjük közeledtem és elhatároztam, hogy ezt a lányt megszerzem magamnak, de nem csak egy éjszakára, hanem örökre.

- Üdvözlöm a hölgyeket. - köszöntem nekik illedelmesen, mindig fontos az első benyomás.

- Mi örvendünk a szerencsének. - mondta a másik lány és szélesen rám mosolygott.

- Harry vagyok és magukban kit tisztelhetek? - kérdeztem meg, epekedve, hogy végre megtudjam a nevét.

- Tia vagyok, ő pedig Nicole. - válaszolt nekem a másik lány.

- Üdvözlöm Nicole. - hajoltam felé.

- Én is. - mondta nekem, de éreztem, hogy zavarban van.

- Gondoltam tegeződhetnénk, ha már így megismertük egymást. - mondtam és a mellette lévő székre ültem.

- Persze. - válaszolta és észre vettem, hogy a barátnője, Tia időközben lelépett.

- Mi járatban vagytok itt ilyen későn? - kérdeztem meg és reménykedtem benne, hogy nincs a pasija a közelben vagy hogy egyáltalán nincs semmilyen pasi.

- Ünnepelünk. - mondta és az arca határozottan felragyogott, valóban boldog volt.

- És még is mit? - kérdeztem rá.

- Sikeres munkát. - válaszolta nekem, éreztem, ahogy hosszú percekig a szemeimbe bámul és elveszik bennük. Egyszerűen nem tudtam megmagyarázni a dolgot. Valami ennyire rövid ismeretség után is megfogott benne.

- Annak örülök. A munka nagyon fontos. - mondtam, majd felé nyújtottam a kezem, de természetesen azonnal elhúzódott a közeledésem előle.

- Nicole mit csinálsz holnap este? - muszáj volt megkérdeznem, különben nem nyugszom le.

- Nem tudom még. - válaszolta nekem.

- Lenne kedved velem vacsorázni? - kérdeztem rá és reménykedtem a pozitív válaszában.

- Nem is tudom. Szerintem a barátom nem díjazná a dolgot. - tudtam, éreztem, hogy egy ilyen nőnek van valakije.

- Ó, hát van barátod. Gondolhattam volna, hogy egy ilyen gyönyörű lánynak van valakije. - mondtam Nicole-nak és a csalódottság biztosan kiült az arcomra.

- Igen. - válaszolta nekem egyszerűen.

- Örülök, hogy megismerhettelek. Remélem, azért még találkozunk. - mondtam, majd egy arcra adott puszi után távoztam is a clubból.

És nézzenek oda hol tartunk most. Azt hittem, hogy az este után soha többet nem lesz szerencsém abban, hogy beszéljek vele, hogy láthassam, de a sors furcsa fintora, hogy pont a főnöke lettem. És hamarosan talán valami egészen más lehetek számára. Valaki aki vigyáz rá, aki törődik vele, aki megvédi és legfőképp, aki teljes szívéből szereti.