34. fejezet - Újdonság!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá! Várom a véleményeket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nicole

A vásárlás ma valahogy nekem nem megy. Tia egyik boltból rángat maga után a másikba, de én semmit sem találok magamnak. Bár lehet, ha keresnék is, akkor az sokat segítene a találni dologban, de semmi kedvem ehhez. Ezer más dolgot el tudnék a mai napra képzelni, mint például Harry karjaiban feküdni egész nap. Oké megint hivatalosan is elkanyarodtam attól, amiért voltaképpen itt vagyok, hogy találjak estére valami buli ruhát. Tia ugyan is kikötötte, hogy meg kell ünnepelnünk azt, hogy itt vagyunk. Az ötlettel nem is volt semmi bajom, de a megvalósítása az más téma volt.

- Ehhez mit szólsz? – mutat felém Tia egy fekete egyszerű ruhát.

- Nem is tudom, olyan semmilyen. – vonok vállat és egyszerűen tovább sétálok.

- Aha, ez a semmiség egy vagyon. – mutogat idéző jeleket.

- Nem tetszik, nem tehetek róla.

- Te ma semmiről sem tehetsz. Na, ki vele. – állít meg, amikor végre meglátnék valamit, mi talán megfelelő.

- Mi?

- Mi volt tegnap, amiről nem tudok? – húzza fel a szemöldökét.

- Semmi. – próbálok tovább menni, de nem enged.

- Nem versz át Nicole, gyerünk, tudni akarom.

- Lefeküdtem Harryvel. Most jobb? – horkanok fel, majd ott hagyom.

- Mi van? Ez komoly? – lép mellém, ahogy az egyik ruhát nézegetem.

- Szerinted viccelnék ilyennel? – fordulok felé.

- Nem?!

- Ezt most kérdezted vagy mondtad?

- Fogalmam sincs, hagyj már, le vagyok sokkolva. – nevet fel, mire belőlem is kitör a nevetés.

- Téma csukva. – mutatom fel a mutató ujjam, hogy elhallgasson végre.

Bemegyek a ruhával a próba fülkébe és magamat is meglepem vele, hogy mennyire tetszik, pedig nem szoktam ilyesmit hordani. Nagyon bulisak a minták a fehér anyagon. Tökéletes. Széthúzom a függönyt és kilépek, mire Tia meg sem tud szólalni.

- Na, mi van, ennyire rossz? – kérdezek rá.

- Épp ellenkezővel, ez eszméletlen.

- Akkor, jó lesz.

Vissza léptem a próba fülkébe, ismételten elhúztam a függönyt és visszavettem a ruháimat. Mára nekem épp elég volt a vásárolgatásból, de persze Tia másként gondolta, így még vagy a fél napot itt töltöttük. Neki is kellett még találni valamit estére, így tudtam, hogy addig nem fogjuk abba hagyni a járkálást, míg nem talál valamit. Kissé lemaradtam, amikor az egyik cipő bolt kirakata szembe jött velem és a figyelmet azonnal megragadta egy csodás piros magas talpú sport cipő. Egyből tudtam, hogy ez kell a ruhámhoz, teljesen passzolt hozzá, ez nem volt kérdés. Tia furcsán nézett rám, amikor megfogtam a kezét, ezzel visszarántva, hogy álljon meg.

- Mi van?

- Nézd. - mutattam a gyönyörűségre előttem.

- Ez megy a ruhádhoz. - szűrte le Ő is elsőre a kivetkeztetést.

- Gyere. - most én rángattam be a boltba.

Két perc elteltével egy újabb szatyorral a kezemben léptem ki a boltból az új cipőm kíséretében. Tia átment nyafogóba, hogy Ő nem talál magának semmit, mire belöktem az egyik bolt ajtaján és konkrétan az egyik ruha állványnak csapódott. Kikapott egy ruhát onnan és győztesen felemelte maga elé.

- Ez az.

- Ha tudom, hogy így találod meg, hamarabb fellöklek, mondjuk az első üzletnél. - viccelődtem vele, így utána sétáltam, hogy felpróbálhassa.

- De vicces vagy, de legközelebb meg ne próbáld. - mutat rám az egyik ujjával.

- Hű, de félek.

- Félhetsz is.

Délután négy órakor léptünk be Harry lakásába és mondanom sem kell, hogy hulla fáradt voltam mostanra. Tia természetesen pörgött, akárcsak egy duracell nyuszi. A lakásban síri csend uralkodott és egyértelmű volt, hogy Harry nem tartózkodik itt. Meglepő mód azt tapasztaltam magamon, hogy csalódott vagyok miatta. Szerettem a közelében lenni, így tényleg vágytam arra, hogy végre mellette legyek, csak hogy a hangját halljam, a nevetését. Furcsa helyzet. A konyhába sétáltam, hogy igyak valamit, amikor feltűnt egy kifüggesztett cetli a hűtőn. Levettem róla a hűtőmágnest és a kezemben tartva elolvastam.

" Nic el kellett mennem egy tárgyalásra, így nagyon valószínű, hogy nem leszek otthon, mire vissza jöttök, bárhol is legyetek. Rendeljetek bármit, amit csak akartok, hagytam pénzt az előszoba szekrényen. Érezzétek otthon magatokat. Számolunk a reggeli lelépésedért. Haragszom. Harry xx "

Majdnem elejtettem a cetlit, ahogy végig olvastam. Érdekes volt a felhőtlen viszony közöttünk, eddig mindig kimért volt vagy épp rám mászott, akkor és ott, amikor rájött, de ilyen sosem volt még velem. Annyira, nem is tudom mi a megfelelő szó, talán a normális? Eléggé átlagos párnak tűnnék kívülről azt hiszem, akkor is, ha egyáltalán nem vagyunk azok. Nem indult jól ez a kapcsolat, sőt borzalmas volt, hogy állandóan vissza kellett fogjuk magunkat, de végre semmi nem áll az utunkba. Vagy talán egyetlen egy apró dolog, a munkakapcsolat és a kirúgás veszélye.

***

Tiával már az egyik helyi klubban táncolunk, amit Harry ajánlott neki tegnap, mint megtudtam. Tényleg jó hely volt és a zene is teljesen az én ízlésemet tükrözte. Kicsit hiányoltam Harryt, amiért nincs itt, de jól el voltunk Tiával kettesben is. Sorra ittuk a feleseket és a koktélokat, így már kellőképpen áramlott az alkohol az ereimben. Néhány pasi próbálkozott nálunk, hogy táncoljunk velük, de mindenkit lepattintottunk valamivel, legtöbbször azzal, hogy a pasink itt van a szemközti asztalnál. Aztán, ahogy oldalra néztem, lehet nem is hazudtunk akkorát, mert teli mosollyal mosolygott ránk Harry és Márió. Oldalba böktem Tiát, hogy nézzen oda, mire az Ő szája is mosolyra húzódott. Épp elakartam indulni feléjük, amikor egy férfi beállt elém és mindenféle előmenetel nélkül tette a csípőmre a kezét és egyszerűen magához rántott. Szorított és alig kaptam levegőt. Azonnal bepánikoltam, de ez az állapot nem tartott sokáig, mert meghallottam Harry rekedt hangját.

- Elnézést. - szólt a férfinak, aki rá sem hederített. - Figyelj, engedd el a barátnőmet vagy lebaszok egyet.

- Legközelebb írd rá, hogy a tiéd a ribanc. - fordult meg.

- Na ezt nem kellett volna. - szólalt meg Harry, majd lendült a keze és ököllel eltalálta a férfi orrát.

- Harry. - kiáltottam fel.

- Gyere. - ragadott kézen és kihúzott a táncoló tömegből az asztalhoz, ahol ültek.

- Mi volt ez? - fordultam felé, ahogy az ölébe ültetett.

- Nem hallottad, hogy minek nevezett? - lepődött meg a reakciómon.

- De hallottam, de nem kellett volna felvenned. - hangom túlontúl rosszallóan csengett.

- Nem tudom elviselni, ha valaki így beszél, pont rólad. - hajtotta a fejét a nyakamhoz.

- Megértem és köszönöm, hogy megvédtél, de ne csinálj többet ilyet. - suttogtam a fülébe.

- Rendben és ne haragudj kérlek. - nézett a szemembe, amiben valódi könyörgés uralkodott.

- Nem haragszom. - hajoltam előre és megcsókoltam puha ajkait.

- Ez baromi fura. - hallottam meg mellőlünk Tia hangját.

- Mi? - kérdeztük meg egyszerre Harryvel.

- Ti ketten és a nyilvános csókolózás.

- Fogd be. - ismét együtt ejtettük ki ugyan azokat a szavakat.

- Egyébként igaza van, mi lesz így velünk, ha nincs ott a lebukás varázsa. - suttogja a fülembe Harry, míg a combomat kezdi simogatni, veszélyesen magas helyeken.

- Számított neked valaha is, ha esetleg lebuktunk volna?

- Nem igazán. Nekem ez számít. - markolta meg a lábamat, mire megszorítottam a kezemben inge anyagát.

- Nekem is.